▼

Művészetek Háza, Veszprém, 2006

A kiállítást megnyitotta: Konrád György író

"Az építészet és a képzőművészet - szemben az irodalommal és a zenével - nem időbeli művészet. Éppannyira kihívó vállalkozás építészet és idő viszonyáról elmélkedni, mint az irodalom és a tér viszonyáról gondolkozni. Van-e az építészetnek valami tartozása az elmúlt idővel szemben? Örökölt a múlttól, de nem tartozik a múltnak, meg tud lenni nélküle. A tisztelet a múlt iránt, az utalás a múltra nem az épület szükséglete, hanem az építőké.
A múlt abban az alakjában, ahogy őrzik, tulajdonképpen sosem létezett." (Konrád György)

A kiállítás Rajk László "emlékezet-építészetével" ismerteti meg a látogatót. Különleges aktualitását az adta, hogy a kiállítás zárása egyben egy új mű születése is lett volna: a tervek szerint 2006. október 23-án avatták a volna a város 1956-os Emlékművét, melynek terveit Rajk László készítette. (Az Emlékmű történetéről: itt.)

Rajk művészetében 1956 emléke és szimbólumrendszere hangsúlyos szerepet kap. 
A tárlaton először láthatja a nyilvánosság az 1988-ban, a párizsi Pére-Lachaise temetőben felavatott jelképes Nagy Imre síremlék terveit: ceruzarajzok, kollázsok, plakáttervek és fotók mutatják be az emlékmű három tervezett változatát.

Külön teremben szerepelnek a Bachman Gáborral együtt tervezett 1989. június 16-i, Hősök terei megemlékezés installációinak tervei, és két egészen friss munka a Forradalom 50. évfordulójára: egy tervpályázati anyag az érdi 1956-os Emlékpark kialakítására, valamint az október 23-án felavatandó veszprémi 1956-os Emlékmű tervei. Az 1956-os forradalom szimbólumává vált lyukas zászlót megformáló, négy elemből álló szoborcsoport különleges szerkesztésű: az építész az anamorfózis szabályai szerint úgy tervezte meg, hogy absztrakt elemei kizárólag csak a tér egyetlen pontjában, az Emlékezés Pontjában állva adódjanak össze a lyukas lobogóvá.

Az utolsó két teremben olyan Rajk művek (rajzok fotók, makettek) láthatók, ahol a tervezés meghatározó eleme volt a múlt egy-egy eleme és annak dekonstrukciója, legyen az átalakítandó meglévő épület (a budavári Honvéd Főranacsnokság épületének rekonstrukciója, egy Nádor utcai épület egyetemi épületté alakítása, a bécsi Collegium Hungaricum épületének felújítása), egy méglévő funkció új keretek közé emelése (Lehel csarnok) vagy a közelmúlt történelme (tervek a holokauszt emlékére).